Szövetkezeti Kutató Intézet

 

Szabályozás

 

A szövetkezetek törvényi szabályozása változatos képet mutat a világban: az egyik véglet a szabályozás hiánya, a másik az állami akarat törvényi keretek közötti megjelenítése. A kettő között igen tarka a kép. A szűkebb régióban (Európában ) kialakult gyakorlatot Bernard Piot: " Az európai szövetkezeti jog rövid vázlata," ("Szövetkezés" 1990/1-2 sz.) illetve Dr. Süveges Márta: "A szövetkezeti jog formája és természete a piacgazdaságban" ("Szövetkezés" 1991/1 sz.) c. két tanulmány részletesen feltárja, vizsgálja az azonosságokat és az eltérések okait. Az Európai Unió 27 tagországából (különböző tartalommal) 25-ben törvényi szinten szabályozták a szövetkezeteket, Cipruson és Máltán nincs ilyen külön törvény. Ahol effajta külön törvény nem létezik, ott megfelelő más törvény keretében rendelkeznek a szövetkezetekről közvetlen, vagy közvetett módon.

Hazánkban az első szövetkezet (Ószombat) megalakulása (1845) után 31 évvel később szabályozták a szövetkezetek működését. A hazai szövetkezeti jogalkotás (tágabban a szabályozás) eddig tehát 134 évet ívelt át, amely eddig az: 1875-1946; illetve az 1947-1991; és az 1992-2010 évek közötti korszakra tagolódott. A polgári fejlődés időszaka és a szövetkezeti szabályozás első korszaka szinte teljesen fedi egymást. A második korszak és a "szocialista éra" tendenciózusos időbeli egybeesést jelenít meg. Az újraszerveződő kapitalista berendezkedési (rendszerváltás utáni átmeneti) időszak és a harmadik szabályozási korszak megközelítő tükörképet mutat.

A periódusok ilyetén való alakulása valamifajta koherenciára utal. Ebből fakadt a szabályozási korszak, s az azt méhében hordó társadalmi, gazdasági környezet változásának megközelítő egybeesése. Vagyis: sem a szövetkezeti jog, sem maga a szövetkezet nem független kategória, hanem következmény: viszonylagos szabályozási struktúra, illetve viszonylagos működési formáció. Érvényes e tétel annak figyelembevételével is, miszerint a szabályozás gyökerei a nemzetközi szövetkezeti értékek és alapelvek, hiszen maguk is változó, vagy szelektív kategóriák. Ebben a minőségükben tekinthetők (kezdettől fogva) a nemzeti szabályozás normáinak. A szabályozási korszakok (a koherencia okán) időben jelentős eltéréseket mutattak. Az első korszak 71 évet, a második 44 évet, a harmadik 18 évet ölelt fel. A szövetkezetek sikereit, vagy kudarcait nemcsak aktivitásuk: önszerveződésük, önirányításuk, vagyis működésük mikéntje, hanem a szűkebb és a tágabb környezet szimpátiája, esetleg ellenszenve, az adott gazdasági feltétel, a szövetkezet-ellenes lobbi sokféle módon formálta. A ráhatás egyik fő eszköze a szövetkezeti szabályozási rendszer: a jogi szabályozás, a jogszabályi környezet, ebben a jogszolgáltatás minősége volt.

a.) Közösségi (EU) szabályozás

Jelentős nemzetközi szervezetek vállaltak kezdeményező szerepet a szövetkezés ügye mellett. Erkölcsi, politikai támogatásuk a szövetkezetek megalakulásának, működésének és fejlődésének ösztönzésére irányul. Eme törekvéseiket nyilatkozatokban, dokumentumokban rögzítették, s a nemzeti kormányokat a szövetkezetek melletti hathatós kiállásra, mindenek előtt e közösségeket védő és támogató szabályzatok megalkotására ösztönözték. Ebben az Unió, az ENSZ, valamint az ILO közreműködést vállalt, s a szövetkezetek támogatását előtérbe állító állásfoglalást fogadott és tett közzé. Ezek közé sorolható a Római Szerződés (1957); A szövetkezetek szerepe az új társadalmi, gazdasági irányzatok fényében (az ENSZ 49. Közgyűlésének 49/155. határozata, 1994); A szövetkezetek helyzete és szerepe az új gazdasági és szociális irányzatok fényében (az ENSZ főtitkárának A/54/57 szám alatt az ENSZ 54. Közgyűlésének benyújtott jelentése, 1999); Szövetkezetek a vállalkozóbarát Európában (az Európai Unió Tanácsának állásfoglalása (2001); A szövetkezetek szerepe a társadalmi fejlődésben (az ENSZ 56. Közgyűlés 88. Plenáris Ülés határozata, (2001); Ajánlás a szövetkezés előmozdításáról (a Nemzetközi Munkaügyi Hivatal R. 193 Ajánlása az Európai Unió tagországai kormányainak (2002); A szövetkezeti társaságok támogatása Európában (az Európai Unió Bizottságának Közleménye az EU Tanácsnak, Parlamentének, a Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának (2003); A szövetkezeti társaságok támogatása Európában (az Európai Unió Gazdasági és Szociális Bizottságának Állásfoglalása (2005).

E körbe tartozik az "Európai Szövetkezet" (SCE) statutumáról intézkedő Európai Tanács 1435/2003 EK sz. Rendelete, illetve a munkavállalói részvételről elfogadott 2003/72 sz. Irányelv, valamint a zöldség-gyümölcs piac szervezési rendszerének módosításáról szóló 1182/2007/EK sz. Rendelet és a termelői együttműködés hivatalos elismeréséről, s az ehhez illeszkedő támogatásról intézkedő 1580/2007/ EB sz. Rendelet. Figyelmet érdemel a 2200/96 EK, illetőleg a 2201/2007/EK, valamint a 1182/2007 EK sz. Rendelethez kapcsolódó nemzeti végrehajtási szabályokat előíró Európai Tanács 1234/2007/EK sz. Rendelete és az EU Bizottság 1580/2007/EK sz. Rendelete. Ezek a rendeletek az "Európai Szövetkezet", valamint a termelői értékesítési szerveződések hazai szabályozása esetén meghatározó jogforrások.

A tennivalók meghatározásakor a nemzetközi tapasztalatokra bátran támaszkodhatunk. A szövetkezés ugyanis szorosan kapcsolódik az általános társadalmi, gazdasági eseményekhez. Elválaszthatatlan azoktól az üzemi, szervezeti, műszaki, üzemeltetési megoldásoktól, amelyek világszerte kialakultak. Alapkövetelménynek számít többek között az, hogy a szövetkezés elve és gyakorlata a társadalmilag, gazdaságilag indokolt fejlődéssel sehol sem kerülhet ellentétbe! A nemzetközi szövetkezeti mozgalomban a közelmúltban történt események ezért támpontul szolgálnak.

b.) Hatályos hazai szabályozás

Jelenleg négy törvény és egy miniszteri rendelet emelhető ki a hazai szövetkezetek szabályozásának köréből. Ezek közül egy törvény általános, kettő ágazati, egy pedig speciális szabályozást tartalmaz. Fontosnak tekinthető a mezőgazdasági termeltetést és értékesítést keretbe foglaló miniszteri szabályozás. E jogforrások:

b/a.) A rendezésre irányuló általános szövetkezeti törvény (2006. évi X. tv.).

• A fenti törvény témakörei:
a szabályozás hatálya, általános rendelkezések; .a szövetkezet alapítása; a szövetkezet szervezete és működése; a tagsági jogviszony keletkezése – a befektető tag jogállása; a vagyoni kapcsolatok és a gazdasági együttműködés alapkérdései; a szövetkezet vagyona és gazdálkodása;. juttatások és támogatások; a szövetkezeti felelősség rendszere; a szövetkezet státusváltozásai; szövetkezeti szövetségek; az üzletrészekre vonatkozó rendelkezések; a már működő szövetkezetekre irányadó szabályok; a törvény hatályba lépése.

• Korrekciók szükségessége:
az Szvt. (a magyarországi sajátosságokból, társadalmi és gazdasági fejlettségből eredően) kettős arculattal bír. Előremutató rendelkezéseket tartalmaz ugyan, de e közben azok megvalósíthatósága kérdéses. Ilyen például, amikor az alapszabály előírta a tagsági jogok korszerű informatikai eszközökkel történő gyakorlásának módját és feltételeit, de ugyanakkor rögzítette, tilos ezen eszközök oly módon történő alkalmazása, amely a tagok egy része számára a joggyakorlást megnehezíti, vagy ellehetetleníti. Szintén a kettőségét mutatta az Szvt., amikor kimondta, hogy a szövetkezet alapítása és működése során a törvény rendelkezéseitől csak akkor lehet eltérni, ha az eltérést a törvény megengedi.

A szövetkezet adózás utáni eredményének felosztása kapcsán is az Szvt. kettős arculata jelent meg. Az Szvt. a szövetkezeti szabályozásban új jogintézményeket vezetett be, számos korábban alkalmazott jogintézményt felfrissített, amikor lehetővé tette a pótbefizetés, a tagi kölcsön, valamint a befektető tag jogintézményének alkalmazását. Ezen jogintézmények közül a befektetői tagság esetében érvényesült a legjobban az Sztv-en végigfutó kettősség.

Az Szvt. és a vele kapcsolatos átfogó szabályozás további átgondolása szükséges, a szerves összhangot, egymásra épülést és átgondolt kapcsolódást igénylő törvényekkel történő fokozottabb összhang megteremtése, a nemzetközi tapasztalatok és elvek megfelelő átvétele, s a szövetkezeti forma elismertségének, egyenjogúságának még teljesebb körű biztosítása érdekében. A jogszabály-előkészítés nagyon kezdeti időszakában elhalt az a kezdeményezés, hogy az Szvt. általános része tartalmazná a valamennyi szövetkezetre érvényes, egységes elvekre épülő szabályokat, míg a törvény különös részében kerülnének megfogalmazásra azok a speciális szabályok, amelyek egyes szövetkezeti ágazatokra érvényesek.

b/b.) A lakásszövetkezetek törvényi szabályozása (2004.évi CXV. tv.).

• E törvény szabályozási köre:
a lakásszövetkezet alapítása; a törvényességi felügyelet; az alapszabály tartalmi elemei; a tulajdoni és használati viszonyok; a szövetkezet szervezeti rendszere (közgyűlés, küldöttgyűlés, igazgatóság, felügyelő bizottság, tisztségviselők, stb.); a tagsági jogviszony létesítésének szabályai; a szövetkezet gazdálkodása; státusváltozások (egyesülés, szétválás – kiválás, megszűnés és az erre vonatkozó közös szabályok); vegyes rendelkezések.

• Kiigazítási igény:
az eltelt időszak a szabályozás "gyenge pontjait" is felszínre hozta, a gyakorlat módosításokat is szükségessé tesz, soron következő feladat azonban (a törvényalkotás ismert idősorrendje miatt) a lakásszövetkezeti ágazati törvénynek az utána elfogadott általános szövetkezeti törvényhez (2006. évi X. tv.) való igazítása. Az ellenőrzés keretszabályozása meglehetősen minimalizáltra sikeredett, a szövetségek és érdekképviseletek törvényi jogosítványai pedig jelentős mértékben elmaradtak a gyakorlat által megkövetelt szükségletektől. Indokoltnak tűnt továbbá, a lakásszövetkezet fogalmának átalakítása, az eddiginél részletesebb és pontosabb fogalom kialakítása, a közhasznúság valamiféle kedvezményorientált megjelenítése a lakásszövetkezet fogalmán belül. Az új fogalom valóban pontosabb lett, de a közhasznúság feltételrendszerét és törvényi szabályozását sem ebben a törvényben, sem pedig az 1997. évi CLVI. tv-ben nem sikerült úgy alakítani, hogy abban a lakásszövetkezetek tevékenysége közhasznúként megjelenjen.

A közhasznúsági törvény módosításával számos területen lenne előbbre lépési lehetőség. Többek között a nemzeti vagyon részét képező lakásvagyon fejlesztésének elősegítését, annak felgyorsítását az ismert számos ösztönzőn (társasági adó, kedvezményes felújítási hitel, pályázati lehetőségek stb.) túl különböző életminőség javítási, energiagazdálkodási, környezetvédelmi érdekeltséget is támogató elemek kerülhetnének be a szabályozásba. Egy hitelfedezeti és garancia alap létrehozására égetően szükség mutatkozik. Ez az új intézmény a lakásszövetkezetek (esetleg társasházak) hitelfelvételi készségét erősítené és felgyorsítaná a még mindig csak kezdeti stádiumban lévő épületenergetikai korszerűsítések folyamatát. Igényként fogalmazódott meg, hogy konkrét lakásszövetkezeti önkormányzati feladatként kerüljön előírásra a lakásszövetkezeti vagyon védelme, illetve megóvása.

b/c.) A szövetkezeti hitelintézetek összehangolt szabályozása (1996. évi CXII. tv. (Hpt.) és a 2006. évi X. tv.).

• E törvényi szabályozás területei:
az Szvt. és a Hpt. kapcsolata; fogalmi meghatározás; a felügyeleti szervek; a nyilatkozatok szabályozása; az alapítás feltételi; az Alapszabály; a szövetkezet szervezeti rendszere, a tagsági jogviszony, vagyoni kapcsolatok, közreműködés és együttműködés; a szövetkezet vagyona és gazdálkodása; a kártérítési felelősség; a szövetkezet státusváltozásai.

• Összehangolási időszerűségek:
egységes vélemény, hogy a közösségi alap felhasználására vonatkozó szabályok bonyolultak, s a korábbi szociális, szolidaritási támogatásokhoz képest különösen jelentős hátrány, hogy a közösségi alapot az adózott eredményből kell megképezni. A közösségi alapból nyújtott juttatások, támogatások utáni adókedvezmények szűkösek, nem teljes körűen ismertek. Ahhoz, hogy a szövetkezetek által a közösségi alapból juttatandó támogatások a tagokhoz és az általuk létrehozott közösségekhez minél szélesebb körben eljussanak, biztosítani kell (akár összeghatárhoz kötötten) a társasági adókedvezmény mellett a személyi jövedelemadó-mentességet is, illetve fontos, hogy a közösségi alaphoz kapcsolódó adókedvezmény ne legyen kizáró, vagy csökkentő ok más adókedvezmények igénybevételénél.

A szövetkezeti formában működő hitelintézetek esetében az Szvt.-ből eredő legfontosabbak (a Hpt. előírásaival történő összeütközésből és a szövetkezeti hitelintézetek sajátosságaiból adódó problémák) a 2007. évi LI. törvénnyel módosított Hpt.-ben rendezésre kerültek. Ezen felül viszont mindenképpen meg kell oldani a szövetkezetek tőkéjével kapcsolatos pontosabb, konzisztensebb szabályozást, hiszen még mindig nincs megfelelő összhang a különböző jogszabályok között, különös tekintettel arra, hogy a szövetkezetek (Európa szerte) változó tőkéjű társaságok, s ez a szövetkezeti forma egyik lényeges eleme.

Fontos lett volna erre egyértelműen is utalni az Szvt.-ben (2006. évi X. tv.). Az Sztv és az átfogó szövetkezeti szabályozás további átgondolása szükséges, a szerves egymásra épülést és kapcsolódást igénylő törvényekkel történő fokozottabb összhang megteremtése, a nemzetközi tapasztalatok és elvek megfelelő átvétele, s a szövetkezeti (a szövetkezeti formában működő pénzügyi intézményeket is ideértve) forma elismertségének, egyenjogúságának még teljesebb körű biztosítása érdekében. A szabályozás, s az ehhez kapcsolódó intézkedések foganatosításakor a szövetkezeti pénzintézetek védelme, fejlődésük elősegítése, a velük kapcsolatos eddigi tapasztalatok figyelembevétele elengedhetetlen követelmény.

b/d.) A határokat átívelő "Európai Szövetkezet" (SCE) szabályozása (2006. évi LXIX. tv.).

• E törvény fejezetei:
a három jogforrás általános jellemvonása; az SCE alapításáról szóló rendelet főbb előírásai; az SCE főbb jellemzői, célja és működési rendje; a törvényi szabályozás főbb előírásai; a munkavállalók bevonása az SCE döntéshozatali rendjébe; a különleges tárgyaló testület, a képviseleti testület jogállása és működése; a törvényben rögzített jogorvoslatok.

• A sajátosságok érvényesítése:
az alapításnál az alanyi kör, miként általában más formációk esetében is, kettéhasad, azaz természetes személyek csoportja és jogi személyek is lehetnek alapító tagok, a rendeletben foglalt előírások betartása szerint. A szövetkezet sajátossága (a fogalmi meghatározásnak megfelelően) az, hogy más piaci szereplőkhöz képest, eltérő működési alapelvei vannak. Ezen alapelvek közül, kiemelésre került a demokratikus felépítés és ellenőrzés tétele, továbbá a szövetkezet által elért nyereség tagok közötti speciális felosztásáról szóló alapelv. Az utóbbi, vagyis a rendelkezésre álló nyereség felosztására vonatkozó specialitás adja a szövetkezet gazdasági lényegét, amely a jogi szabályozásban megjelenik.

Számolni kell a tagsági jogviszony érvényes létrehozására és tartalmára vonatkozó előírásokat is. E szabályozási tárgyi kör hangsúlyozása azért indokolt, mert az e körben rögzített szabályok tisztán és világosan tükrözik a szövetkezeti forma sajátosságait és az azokban rejlő előnyöket. Általánosságban az rögzíthető, hogy a tagsági jogviszony érvényes létrehozásának feltétele, illetve a szövetkezet gazdasági lényegét megjelenítő "A tagok gazdasági részvétele" elnevezésű nemzetközi szövetkezeti alapelv között összefüggés van. A tagi statusra nézve, a gazdasági lényegből ugyanis az következik, hogy a tag egyidejűleg tulajdonosa és ügyfele is a szövetkezetnek. Az SCE tagjai egyidejűleg mint fogyasztók, alkalmazottak, vagy szállítók, illetve más módon is közreműködhetnek az SCE tevékenységében. A szövetkezeti tagsági jogviszony komplex volta alapján, annak érvényes létrehozatalához a tag kettős kötelezettséget vállal. Egyrészről személyes aktív közreműködésre köteles a szövetkezet gazdálkodásában, másrészről a tőkeképzés biztosítása érdekében vagyoni betétet bocsát a szövetkezet rendelkezésére. A vagyoni betét alapján őt ugyancsak megilleti a vagyoni előny azzal, hogy ez korlátozott mértékű osztalékként jár számára. Fontos, hogy a jogszabályi környezet e specifikumokkal tudatosan számoljon.

b/e.) Termelői szerveződés létrehozása és működése (19/2008. II. 19.) FVM sz. rendelet).

• A szabályozás köre:
egységesen érvényes közösségi szabályozás; a közösségi szabályozás és a hazai rendelkezések.

• Integráció ösztönzése:
az EK Tanácsának 1182/2007. sz rendelete, illetve az EK. Bizottsága 1580/2007 sz. rendelete, valamint . a 19/2008. (II. 19) FVM. rendelet jelentős, a mezőgazdasági szövetkezetek létrehozását elősegítő termelői szerveződést alapozott meg. A zöldség-gyümölcs termelői értékesítő szervezet (TÉSZ) olyan, a természetes, vagy jogi személyiségű termelők által közös értékesítésre és feldolgozásra létrehozott szervezet, amely az agrárrendtartási feltételek szerint Uniós támogatásban részesülhet. Szövetkezet, vagy gazdasági társaság kérheti (meghatározott feltételek esetén) TÉSZ-ként való elismerését. Lehetőség van arra, hogy a TÉSZ-ek társulást hozhatnak létre, amelynek termelő csoport, illetőleg a TÉSZ leányvállalata is tagja lehet.

A termelői szerveződéseket elsősorban a zöldség-gyümölcs termelők piaci pozícióinak támogatása érdekében hozták létre azzal, hogy a termelők önszerveződő értékesítési szervezetei révén megtarthassák a közvetítői kereskedelem hasznát úgy, hogy a fogyasztó is kedvezőbb áron juthat hozzá a friss zöldség-gyümölcsökhöz. A TÉSZ-ek jelenleg még kisméretű szervezetek, laza hálózatuk magasabb fokú integrációt tesz szükségessé avégből, hogy versenyképességüket fokozhassák. Ennek a szabályozás keretei közötti ösztönzése ma különösen időszerű feladat.

c.) A szabályozó jogforrások címjegyzéke:

A szövetkezetek közvetlen, vagy közvetett szabályozásával összefüggő főbb jogszabályok és határozatok, irányelvek, ajánlások jegyzéke (1875-2008):

1. A kereskedelmi törvényről szóló 1875. évi XXXVII. törvénycikk;

2. A gazdasági és ipari hitelszövetkezetekről szóló 1898 évi XXIII. tc;

3. A gazdasági és ipari hitelszövetkezetekről szóló 1898. évi XXIII. tc. módosításáról és kiegészítéséről szóló 1920. évi XXX. tc;

4. 1920 : XXX. tc. Módosítása, kiegészítése;

5. 1924 : XVIII. tc. Módosítása, kiegészítése;

6. 1930 : V. tc. módosítása, kiegészítése;

7. A kereskedelmi társaságok közgyűlésének átmeneti betiltásáról szóló 8/1946. ME sz. rendelet;

8. A szövetkezetekről szóló 1947. évi XI. törvény;

9. A hitelszövetkezetekről szóló 12890/1947. sz. Kormányrendelet;

10. Az Országos Szövetkezeti Hitelintézet létrehozásáról szóló 8600/1947. sz. Kormányrendelet;

11. A hitelszövetkezetekről szóló 8300/1948. sz. Kormányrendelet;

12. A Magyar Köztársaság Alkotmánya (1949. évi XX. törvény I. Fejezet Általános rendelkezések 4.§, 7.§ 1 bek. 9. § 1 bek. 12.§ 1. bek. 13. § 1. bek . 2. bek);

13. A szövetkezetek felügyeletéről szóló 1949. évi 10. törvényerejű rendelet;

14. 133/1950. (V. 7.) MT. sz. rendelet. az önálló termelőszövetkezetekről;

15. Római Szerződés (az Európai Közösséget létrehozó szerződés), 1957. március 25;

16. 1959. évi 7. sz. törvényerejű rendelet a mezőgazdasági termelőszövetkezetekről;

17. 1967. évi III. törvény a mezőgazdasági termelőszövetkezetekről;

18. A szövetkezetekről szóló 1971. évi III. törvény;

19. 1971. évi 35. sz. törvényerejű rendelet a fogyasztási, beszerző és értékesítő szövetkezetekről;

20. 1971. évi 32. sz. törvényerejű rendelet az ipari szövetkezetekről;

21. 1977. évi 12. sz. törvényerejű rendelet a lakásszövetkezetekről;

22. A takarékszövetkezetekről szóló 1978. évi 22. sz. törvényerejű rendelet;

23. A takarékszövetkezetekről szóló 1978. évi 22. törvényerejű rendelet a végrehajtásáról szóló 32/1978. (XI.29.) PM. rendelet;

24. 16/1986. (V. 16.) MT sz. rendelet az. iskolai szövetkezetekről;

25. Az egyesülési jogról szóló 1989. évi II. törvény;

26. A szövetkezetekről szóló 1971. évi III. törvény módosításáról szóló 1989. évi XV. törvény;

27. EU Bizottság: "Az Európa szövetkezet" nemzetközi vitára bocsátott első tervezte: "fehér könyv" 1991;

28. A pénzintézetekről és a pénzintézeti tevékenységről szóló 1991. évi LXIX. törvény;

29. 1992. évi I. törvény a szövetkezetekről;

30. A szövetkezetekről szóló 1992. évi I. törvény hatályba lépéséről és az átmeneti szabályokról rendelkező 1992. évi II. törvény;

31. A szövetkezetekről szóló 1992. évi I. törvény hatálybalépéséről és az átmeneti szabályokról szóló 1992. évi II. törvény módosításáról szóló 1992. évi VI. törvény;

32. A szövetkezetekről szóló 1992. évi I. törvény hatálybalépéséről és az átmeneti szabályokról szóló 1992. évi II. törvény módosításáról szóló 1992. évi L. törvény;

33. A szövetkezetekről szóló 1992. évi I. törvény hatálybalépéséről és az átmeneti szabályokról szóló 1992. évi II. törvény módosításáról szóló 1993. évi XIX. törvény;

34. A pénzintézetekről és a pénzintézeti tevékenységről szóló 1991. évi LXIX. törvény módosításáról szóló 1993. évi CXII. törvény;

35. 94/45 EK Tanácsi Irányelve (1994. szeptember 22.) az "Európai Üzemi Tanács létrehozásáról, a közösségi szintű vállalkozások és vállalati csoportok munkavállalóinak tájékoztatását és a velük folytatott konzultációt szolgáló eljárás kialakításáról";

36. 1994. Az ENSZ közgyűlés 49/155. sz. határozata: "A szövetkezetek szerepe az új gazdasági és társadalmi irányzatok fényében";

37. A szövetkezetekről szóló 1992. évi I. törvény módosításáról szóló 1994. évi XLIV. törvény;

38. A szövetkezetekről szóló 1992. évi I. törvény módosításáról szóló 1994. évi C. törvény;

39. Az SZNSZ állásfoglalása a szövetkezeti identitásról. A szövetkezés nemzetközi alapelvei, 1995;

40. Az ENSZ csatlakozik az SZNSZ Nemzetközi Szövetkezeti Napról való rendszeres megemlékezésről, s üzenetet tesz közre, 1995;

41. A Bizottság 2200/l996 EK sz. rendelete a gyümölcs és zöldségpiac közös szervezéséről;.

42. A szövetkezetekről szóló 1992. évi I. törvény módosításáról szóló 1996. évi XXXII. törvény;

43. A hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény;

44. EU 2200/1996. sz. rendelete a szervezett mezőgazdasági termékforgalmazásról. (TÉSZ-ek, termelőcsoportok), 1996;

45. A közhasznú szervezetekről szóló 1997. évi CLVI. törvény;

46. 1999. ENSZ főtitkár A/54/57. szám alatt a közgyűlésnek benyújtott jelentése: "A szövetkezetek helyzete és szerepe az új gazdasági és szociális irányzatok fényében";

47. 25/1999. FVM rendelet a Termelői Szervezetek (TÉSZ-ek) létrehozásáról;

48. A mezőgazdasági szövetkezeti üzletrészről szóló 2000.évi CXLIV. tv.;

49. Az új szövetkezetekről szóló 2000. évi CXLI. törvény;

50. Agenda 2000, az EU közös agrárpolitikájának tervezett reformja;

51. A mezőgazdasági szövetkezeti üzletrészek megvásárlásának részletes szabályairól szóló 2001 (III. 3) sz.Kormányrendelet;

52. Az iskolaszövetkezetekről szóló 159/2001. (IX. 12.) Korm. rend.;

53. Az ENSZ 56. közgyűlése 88. plenáris ülésének állásfoglalása "A szövetkezetek szerepe a társadalmi fejlődésben" címszó alatt (2001. dec.19.);

54. EU Tanácsa: "Szövetkezetek a vállalkozóbarát Európában", 2001;

55. 2157/2001. számú EK. sz. rendelet, az európai részvénytársaságról (SE);

56. 92. 85/2002.(IX. 18. ) FVM. sz. rendelet a termelői csoportokról;

57. A Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) 2002. június 20.-án elfogadott 193. számú Ajánlása a szövetkezetek támogatásáról;

58. Szövetkezeti Bankok Európai Szövetsége: Mit testesítenek meg a részjegyek a szövetkezet alaptőkéjében?, 2003;

59. Az EU Bizottsága állásfoglalása: "A szövetkezetek támogatása Európában";

60. Az EU Bizottságának 1943/2003. EK. sz. rendelete az előzetesen elismert termelői csoportoknak nyújtott támogatásról;

61. A Bizottság 1432/2003 EK. sz. rendelete a termelői szervezetek elismerésének feltételei és a termelői csoportok előzetes elismerésére vonatkozó részletes szabályok megállapításáról;

62 A Bizottság 1943/2003 EK. sz. rendelete az előzetesen elismert termelői csoportoknak nyújtott támogatás tekintetében;

63. Az Európai Unió Tanácsának 1435/2003/ EK. sz.. rendelete (2003 július 22) az európai szövetkezet (SCE) statutumáról;

64. Az Európai Unió Tanácsának 2003/72. EK. sz.. irányelve (2003. július 22) az európai szövetkezet statutumának a munkavállalói részvétel tekintetében történő kiegészítéséről;

65. Az új szövetkezetekről szóló 2000. évi CXLI. törvény módosításáról szóló 2003. évi CV. törvény;

66. A hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény módosításáról szóló 2003. évi XXXIX. törvény;

67. 128/2003 (XI.26) OGY. határozat a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet Általános Konferenciája 90. ülésszakán elfogadott, a szövetkezetek elősegítéséről szóló 193. számú Ajánlásról szóló beszámoló elfogadásáról

68. 81/2004.(V. 04. ) FVM sz. rendelet a termelői csoportokról;

69. 133/2004.(IX. 11.) FVM sz. rendelet. a termelői csoportok létrehozásához és működtetéséhez nyújtott támogatások részletes szabályairól;

70. Az egységes szövetkezeti törvény koncepciójáról és az egyéb szükséges intézkedésekről hozott 119/2004. (XI. 13) sz. Kormányhatározat;

71. Az EU Gazdasági és Szociális Bizottsága: A szövetkezetek támogatása Európában, 2004;

72. 2004. évi CXV. törvény. a lakásszövetkezetekről;

73. A 36/2005. (IV. 22. ) FVM sz. rendelet a zöldség-gyümölcs termelői értékesítő szervezetek támogatásáról;

74. A 60/2005. (VII. 1.) FVM sz. rendelet ( a 83/2006. (XI. 30.) FVM rendelettel egységes szerkezetben) a zöldség-gyümölcs termelői értékesítő szervezetek nemzeti szabályozásáról;

75. 47/2006.(VI. 22.) FVM sz. rendelet a termelői csoportok létrehozásához és működtetéséhez nyújtott támogatás részletes szabályairól szóló 133/2004.(IX. 11.) FVM sz. rendelet módosításáról;

76. 2006. évi X. törvény a szövetkezetekről;

77. 2006. évi LXIX. törvény az európai szövetkezetekről;

78. Az oktatási intézmény tag részvételével működő iskola szövetkezetről szóló 123/2006 (V. 19) sz. Kormányrendelet;

79. 24/2006. (V. 19.) sz. Kormányrendelet a szövetkezet által létrehozott közösségi alapból nyújtott támogatásokra vonatkozó részletes szabályokról;

80. A szociális szövetkezetekről szóló 141/2006. (VI. 29) sz. Kormányrendelet;

81. A pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény, valamint egyes szakosított hitelintézetekről szóló törvények módosításáról szóló 2007. évi LI. törvény;

82. EK. Tanácsának 1182/2007. sz. rendelete a zöldség - gyümölcs termelői értékesítő szövetkezetekről;

83. EK. Bizottságának 1580/2007. sz. rendelete a zöldség-gyűmöcs termelői értékesítő szervezetek működtetéséről;

84. 19/2008. (II:19.) FVM rendelet a termelői szerveződés létrehozásáról

85. 2011. évi CVI. törvény a közfoglalkoztatásról és a közfoglalkoztatáshoz kapcsolódó, valamint egyéb törvének módosításáról

86. 2013. évi V. törvény a Polgári Törvénykönyvről
1/A.) Harmadik Könyv, Negyedik Rész: Szövetkezet: Szabályozás
1/B.) Harmadik Könyv, Negyedik Rész: Szövetkezet: Indoklás

87. 2013. évi CLXXVII. törvény a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény hatályba léptetésével összefüggő átmeneti és felhatalmazó rendelkezésekről
a) 6. A Szövetkezet
b) Záró rendelkezések

88. 2013. évi CXXXV. törvény a Szövetkezeti Hitelintézetek integrációjáról és egyes gazdasági tárgyú jogszabályok módosításáról

89. 2013. évi CLVI. törvény a Szövetkezeti Hitelintézetek Integrációs Alapjáról

 


« Vissza a főoldalra